Németh Endre: Málnamenyasszony

(Részlet)
– ​Na, kérem, mi újság van azzal a gyilkossággal? – kérdezi dr. Nagy Bálinttól.

– Gyilkosság? – riad fel Bálint. – Igen. A doktor úr is tudja, hogy vannak olyan bűnök, amelyeket nem követ büntetés, és vannak gyilkosok, akik megússzák a felelősségre vonást. A kis Tibor halála is ilyen gyilkosságféle. Bűn, amit nem követ bűnhődés.

Az orvos ismét végigméri a fiút. Nem tűnik elmebetegnek. Kedélyesre veszi hát a stílust.

– Maga értelmes fiatalembernek látszik. Bizonyára tudja, mit jelent az a szó, hogy gyilkosság – magyarázza.

– Igen, tudom. De minden látszattal ellentétben, az apósjelöltem a főbűnös – emeli fel a hangját Bálint. – A Marika szerint…

– Ki az a Marika? – érdeklődik a doki.

– De hisz az előbb mondtam. A menyasszonyom. Miatta szeretnék meggyógyulni. Ilyen dilisen mégsem vehetem el feleségül. Képzelje, mi lenne, ha éppen a nászéjszakán jönne rám a fogaskeréktörés. Ülnék az ágy szélén, mellettem a kívánatos feleségem, én meg szürke lovakról, bírósági tárgyalásról fantáziálnék. No, de visszatérve a gyilkosságra: a Marika véletlennek tartja a dolgot. Az anyósjelöltem Isten művének. Az apám: sajnálatosnak. Az anyám: szerencsés szerencsétlenségnek. Az apósjelöltem viszont rám akarja kenni az egészet. Talán csak egyedül én vagyok szentül meggyőződve arról, hogy gyilkosság történt. GYILKOSSÁG! Gyilkosság, amelyben bűnrészesként egy egész falunyi ember benne van.

– Semmit sem értek abból, amit összehordott – jelenti ki dr. Nagy, akit a főorvos szerint mindig is vonzottak a periférikus esetek.

– Nem is kell, hogy értse – önérzeteskedik Bálint, aki ugyancsak bővelkedik eme tulajdonságban. – Ha megkérhetem a doktor urat, abban segítsen, hogy a látomások, a szürke lovak, a rosszullétek kikopjanak belőlem. Ez nagyon fontos lenne, mert akárhányszor rápillantok a Marikára, mindig a kis Tibor szomorú vége jut az eszembe. A Tibike, amint belemosódik a málnaátvevő hely keményre döngölt agyagjába. Egy kupac alaktalan véres föld. De nekünk ő volt a mindenünk.