Riedl Frigyes: Arany János

Riedl Frigyes főműve, az Arany János, amely életében négy kiadásban jelent meg, új jelenség volt irodalmunkban, mert nem csupán írói életrajzot adott történelmi háttérrel, hanem - Taine hatására - Arany "természetrajzát" vázolta föl. Célja az volt, hogy megállapítsa Arany művészetének fő sajátosságait, föltárja ezek összefüggését a költő életével, egyéniségével és környezetével. Riedl Arany-monográfia a magyar irodalmi esszé egyik klasszikus példája.
"Arany mint a magyar nép legmélyére hatoló jellemző, mint a magyar nyelv költőiségének legnagyobb ismerője kultúránknak egy maradandó eleme. Befolyása szellemi életünkre idővel csak még növekedhetik, a jövő nemzedékek őrajta fognak művelődni, nyelvük meggazdagodik az ő szavaival, képzeletük az ő alakjaival. Ki-ki talál költészetében valamit önmaga számára. A gyermek gyümölcseinek az ifjú és leány virágjainak, a felnőtt magjainak fog örülni. A tanuló, ki az iskolában kigyúlt arccal olvassa Toldi-t, az óriás erejű Miklóson meg rókalelkű bátyján fogja izgékony képzeletét járatni, a szerelmesek édesfájós epekedésük visszhangját Rozgonyi Piroska panaszaiból fogják kihallani, a férfi az életnek eszményi és mégis hű rajzát fogja Aranyban szeretni, őszülő hajjal, az élet csatái után, midőn csalódásai elmúltak, és már csak humora nő, rezignált, értelmes mosollyal fogja Bolond Istók-ot, Toldi estéjé-t élvezni. Nyelvünk és a múlt emékei mellett az ő művei is az egész magyarság eszményi kapcsa. Tanulmányozása csak fokozhatja a nemesebb természetek törekvését: elérni azt, amit Arany életeszmény gyanánt állít elénk: a lelki erőknek és különösen a lelkiismeretnek teljes harmóniáját.