Szabó Dezső: A kötél legendája

"Száz esztendővel ezelőtt született, s már jó emberöltőnyi választ el bennünket a halálától is. Szinte önkéntelenül feltolul s választ követel a kérdés: mit jelent Szabó Dezső a mai magyar szellemi s különösen irodalmi életben? Élő, ma is ható erő-e, vagy csak a múlt egyre halványuló emléke, melyet a történelem s az irodalomtörténet a maga helyén regisztrál, de amely már az új nemzedéknek alig-alig jelent valamit" - teszi fel a kérdést Nagy Péter, a Szabó Dezsőről szóló monográfia szerzője.
Majd így folytatja: "Mert mint író hívta fel magára először s országosan a figyelmet, mint író tevékeny volt egész életén át, s változó szerencsével ugyan, de mindvégig alkotott, dolgozott szépíróként.
Ideológus és szépíró - e kettősség, amint ő maga is érezte, sőt ki is mondta néha, nem természetes kapcsolat, amelyet a magyar történelem és társadalom sajátosságai kényszerítettek rá... Tulajdonképpen Szabó Dezsőnek egész írói ceuvre-jét lehetne jellemezni abból a szempontból is: mikor s hogyan öltözteti elméleteit, elgondolásait és programjait szépirodalmi formába, regénybe vagy elbeszélésbe. S ez az elemzés úgyszólván minden szépírói alkotásáról kiderítené, hogy közvetlenül eszmén-gerjedt, elméleti tézisek illusztrációja. S ez erejük és gyöngéjük egyaránt: ebből származik általában jelenlévő sodró gondolatuk, e ebből az alakok túlméretezettsége és kétdimenziós volta, a mese olyan bonyolítása, amely éppen az "eszmei" beavatkozás következtében hol a szentimentálisba, hol a rémregénybe csúszik el."
Szabó Dezső 1945-ben, Budapest ostromának idején halt meg. E válogatás méltó módon reprezentálja sokszínű, rendkívül ellentmondásos írói egyéniségét, s egyben írásművészetének legerőteljesebb, legszebb darabjait, novelláit gyűjti kötetbe